Kárpáti Gábor Csaba:
Árpád-sávos lobogónk szimbolikájáról

A zászlók elemzésének nem csak történeti, hanem szimbolikai módja is van. Ha elfogadjuk, hogy egy zászlón minden színnek, minden formának és azok elhelyezkedésnek tudatos szerepe, üzenete van, akkor magasabb szinten is képesek leszünk megérteni az adott lobogó rejtett jelentéstartamát, de azt is meghalljuk, amit a zászló - jelképei segítségével - elmond a zászlót büszkén felemelők (nemzetek, emberi közösségek) jelleméről, lelki világáról és küldetéséről.

A következőkben így fogjuk megvizsgálni egyik legrégebbi ereklyénket, a piros-ezüst csíkos Árpád-sávos lobogónkat, mely jóval ősibb szimbólumunk, mint amire neve alapján gondolhatnánk.
A vörös és az ezüst színek egymásba szövése igen mély jelentéssel bír.

Indiában - melynek É-Ny-i része (Radzsasztán) egykor kusán és fehér-hun (heftalita) őseink szállásterülete volt - az ezüst szín a Holdat, míg a vörös a Napot jelképezi: utalva egyfelől a Tűz elemére, másfelől pedig vöröses színére, ami a lenyugvó és már nem az égen magasan tűző Nap jellemzője. E két szín Radzsasztán zászlójában ugyanúgy megjelenik, mint az Árpád-sávos lobogóban. Erről dr. Aradi Éva indológus, heftalita- és kusán-kutató így ír:

"A 20. századi indiai szerzők előtt, még a 19. század elején egy angol szerző, C. T. Metclfe földrajztudós és utazó, aki 16 évig élt Indiában, elsősorban a nyugati Radzsasztánban, megtanulta az észak ind nyelveket és a szanszkritot, lefordította és feldolgozta a híres ősi szanszkrit könyvet, az Agni puránát, mely az indiai nemzetségek származás-történetéről szól. Az Agni purána szó szerinti fordításban a "Tűz története", de ez szimbolikus jelentésű: a tűzből, mint szakrális elemből származók genealógiája ez a könyv, tehát a megszentelteké, azaz a felső kasztokhoz tartozóké. Az angol szerző elsősorban az általa jól ismert radzsasztániak, azaz az uralkodó rádzsputok (magyar jelentése: "királyfiak") származását kutatta. Az Agni purána a rádzsputokat a sakáktól, azaz a szkítáktól származtatta, azon belül is egyik águkat a kusánoktól, azaz indoszkítáktól, másik águkat pedig a hunoktól. Míg az első nép a Naptól, a hunok és leszármazottaik a Holdtól kapták az erőt. Ezért családfájuk Szurjavámsa és Csandravámsa (a Nap fiai és a Hold fiai).
A későbbi radzsasztániak mindkét erőt egyesítik nemzetségükben, s erre utal zászlójuk is, mely piros - a Nap színe - és ezüst - a Hold színe - csíkos. Megjegyzem: milyen is a híres Árpád-sávos zászlónk? A piros mellett a csík nem fehér volt a régmúltban, hanem bizonyára ezüst. A Hold fiaitól, tehát a hunoktól származott Anga, vagy más helyen Ong nemzetsége, s a tartomány is Anga volt. Ez a tartomány Tibet egy részén és Kína nyugati határvidékén terült el az Agni purána szerint; népük magukat 'hungiák'-nak nevezték. Idézet az Agni puránából: "a fehér hunok eredetileg Közép-Ázsiából, Kasgár térségéből jöttek, s elindultak nyugat felé, egyik részük a Kaukázusig, s azon is túl, a másik részük délre, az Indus-völgye felé tartott. Őshazájukat Saka Dvípának - magyarul Szkíta Birodalomnak - nevezték, azaz kínai nyelven Csagatáj-nak, vagy Sakatáj-nak." Meg kell jegyezni, hogy az Agni purána bráhmin szerzői nem ismerték a hunok még régebbi, belső mongóliai őshazáját."
(Aradi Éva: A hunok Indiában - a heftaliták története, 25-26. o.)

Árpád-sávos lobogónk eredete tehát sokkal régebbi, mint 1100 év, születési helye szerint pedig szkítiai őshazánkig vezethető vissza.

Mi mást jelent még ez a történelmi jelkép? Vizsgáljuk meg a csíkok, azaz a Nap és a Hold jelentését:
A Nap az égi erő, a szellem, a férfias, aktív oldal, az atya, a király,
a Hold pedig az égi bölcsesség, a lélek, a nőies, befogadó oldal, az anyaság, a királynő szimbóluma. Kettejük egysége és egymásba alaklulása (a zászlón a csíkok egymást váltják, a színek átszövik egymást) ha egy nemzet jelképeként jelenik meg, az erő és a bölcsesség összekapcsolását, a harcos kaszt és a papi kaszt szövetségére utal. Ez az ideális állam, az égi törvények földön való megjelenésének előfeltétele.

Őseink tudatosan tűzték zászlajukra küldetésüket: az égi tudáson alapuló földi rend megvalósítását, melynek szervezőerejét a nemes harcosok, szakralitását, vallását és a belőlük fakadó tudást pedig a papok (mágusok, táltosok) adták.

Ez egyből ahhoz az őstörténeti-mítikus kettősséghez - illetve a belőlük fakadó egységhez - vezet, amit hagyományunk a két testvér: Nimród fia Hunor és Magor mondájában, a hunok és a magyarok szövetségében, valamint a szakrális és a világi fejedelem (kende és gyula) intézményében (kettős királyság) tart számon. Egyik a másik nélkül nem a teljességet, hanem csak a rész tökéletlen működését vonja maga után.
Atilla nagykirályunk Buda szakrális királyunk nélkül nem lett volna képes világbirodalmat létrehozni - és Buda rejtélyes halála (meggyilkolása??) után nem sokkal Atilla is cselszövés áldozata lett, és a Hun Birodalom egyből darabokra hullott.

Egy buddhista tanító, Mireisz László: A magyar vallás c. kiváló könyvében a hunokat etnikai népcsoportnak tartja, míg a magyarokat a méd mágusok rendjének. Ezek a mágusok (a továbbiakban magyarok) a szkíta népek között jelennek meg, és a harcosok rendjével szövetséget kötve az adott nemzet tanítói, gyógyítói, mágusai lesznek.

Ha asztológiai kulcsban folytatjuk elemzésünket a Nap és a Hold egységét (együttállását) illetően, akkor beszélnünk kell a Nyilas csillagképről is, arról a csillagképről, amelyhez minden lovas-kultúrájú nép, nemzet - így természetesen a magyarság is - tartozik. A magyarság emellett különösen erősen kapcsolódik a Nyilashoz, ugyanis Ascendense is ebben a jegyben áll.

A Nyilasban együttálló Nap és Hold a magyarság néplelkéről ad felvilágosítást. Nemzetünket eszerint leginkább a szabadságvágy és a szabadságra való törekvés, az igazság keresése és az igazságosság óhaja, valamint a mély vallásos érzület, lelkület jellemzi. Rendeltetett feladata az égi igazság keresése és tanítása, minden dolgok "magjának" (ld.: mag-i-ar, magi, magia, mágus), rejtett értelmének felkutatása. Természetesen, mint mindennek, így ennek az együttállásnak is van árnyékos oldala, ez pedig a túlzásba vitt szabadságvágyból eredő öntörvényűség, nyughatatlanság.

Másik "véletlen" egybeesés továbbá, hogy a hun származású székelyek címerén is feltűnik a Nap és a Hold egysége.

Összefoglalásként, visszatérve Árpád-sávos lobogónkra, az egymást váltó csíkok a hunok és a magyarok közös eredetét, későbbi vérszerződését, a lovas kultúrájú harcosok és a mágikus, természetközeli valláson alapuló papi rend szövetségét és szellemi irányultságát jelképezik. Üzenete ma különösen időszerű, mert mi, kárpát-medencei (de főleg csonka-magyarországi) magyarok - a több évszázados, idegen érdeket szolgáló agymosás következtében - nem emlékezünk valós eredetünkre és közös küldetésünkre.

A kollektív tudatunkban jelentkező emlékezet-vesztés, zavar, nemzetsorsrontó közöny, kishitűség és belső megosztottság a turáni átok máig élő megnyilvánulása, amelyet leghatékonyabban nemzetünk önazonosságának tudatosításával és teremtő nyelvünk használatával, szerkezetének tanulmányozásával lehet feloldani.
A büszkén magasra emelt Árpád-sávos lobogónk pedig azt üzeni nemzettársainknak és a világnak, hogy ismét önmagára talált és újra egységet alkot a hun-magyarság.

"Megáll Isten, meg a világ,
Gyönyörrel bámul ily csudát,
Hogy vasököllel ha akar,
Szabad s egész lesz a magyar."
(József Attila)

Úgy legyen - úgy lesz!

vissza